A foglalkozássorozat keretében a megadott tematikának megfelelően dolgozta fel a csoport az ismereteket. Alkalmanként előadás típusú elméleti részek, a különféle készségek, képességek elsajátítására irányuló gyakorlati munka, illetve a tematikához kötődő színes, fikciós, sokszor szórakoztató jellegű programok váltakozva követték egymást. Így a résztvevők időről időre láthatóan örömüket lelték a foglalkozásokban, ami nagyon fontos volt ahhoz, hogy a program során minél kevesebb legyen, vagy egyáltalán ne is legyen lemorzsolódás.
A résztvevők köre is sajátos módszertant hívott életre, mert a korban, nemben, iskolázottságban, egzisztenciális helyzetben is nagy-nagyon eltérő résztvevők, más-más hozzáállást igényeltek az előadótól. A hallgatóság különféle mentális képessége a foglalkozásokon is, az elméleti, gyakorlati, vagy szórakoztatóbb elemek vonatkozásában is nagy körültekintést igényelt, mert a befogadás különbözőségére itt is figyelemmel kellett lenni. A közömbösség, vagy az értetlenség könnyen csaphat át unalomba, és akkor a befogadás teljesen megszűnik, s a foglalkozás pusztán formai jelenlétet jelent.
A foglalkozások célja nemcsak hasznos ismeretek megszerzése volt elsősorban az asszertívitás, az önérvényesítés, az önmegvalósítás tekintetében, hanem magának a résztvevőknek a beilleszkedést kialakító, csoporttá alakulás elemeinek az elsajátítása is, az hogy megismerhessék egymást a jelenlévők, kialakítsanak egyfajta közös szellemet és alkotásvágyat, közös értékrendet és a nagyobb társadalom számára is hasznos, és a beilleszkedést segítő magatartásformát alakítsanak ki. Megismerhessék, és szembesüljenek esetleges bennünk rejlő devianciákkal, amelyek mind a többség társadalom számára, mind a saját környezetükben is veszélyeket rejthetnek, konfliktusok forrásává válhatnak. A foglalkozásoknak fontos eleme volt ezeknek a konfliktusoknak a felismerése, az ezekkel szembeni elkerülési módok megismerése és alakítása, hogy készséget, képességet szerezzenek e devianciák elhárítására.
A foglakozások lehetőséget biztosítottak a résztvevők öntevékenységének, önérvényesítő képességének kibontakoztatásához. Számos elő gyakorlatot végezetünk az önkifejezés, önmegmutatás terén. A közösségben történő felszólalást is gyakoroltuk, hogyan lehet a gátlásokat oldani, a közösség, a falu, a városrész megismertetésének, például idegenvezetői szerepben való megjelenítésével. Úgynevezett prezentációs gyakorlatokat is végeztünk a meggyőzés eszköztárának elsajátítására. Ezek igen hasznosnak mutatkoztak, és a foglalkozások során egyre bátrabban és kreatívabban teljesítettek a résztvevők. Talán itt volt legjobban érzékelhető a foglalkozások tematikájának hasznos elvárása, amely az asszertívitás, a hatásos személyiség kialakításának tekintetében előbbre vitte a hallgatóságot.
Érzékeny terület volt a társadalmi normáknak megfelelő magatartási és viselkedési szokások megerősítésének kérdése. Itt példákon, történeteken keresztül elemeztük az elvárható és hasznos viselkedést bemutató magatartásformákat, maguknak a résztvevőknek az élményeit is beépítve. Itt már alkalmaztunk fikciós bemutatást, amely más problémák tárgyalásánál is hasznosnak mutatkozott, a másság, a közösségből való kilógás, a családi erőszak, illetve a családon belül szeretet egyenlőtlenségének kérdéseivel, jól szolgálta ezt ennek a témának kifejtésében a biblia József történetét feldolgozó, kifejezetten pedagógia céllal készítetett film lejátszása és megbeszélése, amely egyben kulcsot adott a lehetséges emberi magatartás megvilágítására, illetve az előítélet, a rögzült társadalmi reakciók felmutatására.
Az aktív részvétel a közösségek életében, kötődés a társakhoz, a környezethez, ebben ok-okozati összefüggések feltárásának kérdéskörét a foglalkozások időről időre való tapasztalati összegzésével mutattuk fel, e szemrevételezés vitte előbbre a kérdést. Népszerűek voltak az együttműködést elősegítő gyakorlatok, például a közös szöveg-puzzle kiscsoportos versengésben történő összerakása, és ennek a közös munkának az elemzése, vagy a műveltségi vetélkedők ugyancsak közös élménye.